Nem akarok ünneprontó lenni.
Nem is vagyok az. Persze a propagandasajtó majd ezzel vádol.
De amikor Magyarország születésnapjára készülünk, büszkén ünnepelve hazánk múltját, talán el kellene gondolkodnunk azon, hogy a dicső múlt milyen kötelezettséget ró ránk a jövőre nézve.
Ez a kép tegnap reggel készült a Tabánban, ahol retró fesztivál lesz augusztus 20-án. A főváros megadta rá az engedélyt – a jogszabályok szerint nem is tehetett volna mást – de az engedély a legkevésbé sem vonatkozik a park tönkretételére. Hosszú évtizedek óta vannak itt koncertek. A Tabán legidősebb fája viszont már legalább kétszáz éve áll itt. A parkot pedig pár éve újítottuk meg fél milliárd forintért. Nem ezt érdemli. A koncert szervezőit ez láthatóan totál nem érdekli. A fesztivál közönségét azonban arra kérem, hogy vigyázzanak a Tabánra.
A megújult Lánchíd idén szerencsére megússza, hogy telepakolják pirotechnikai eszközökkel. Azok máshol lesznek…Vannak, akik szeretik a tűzijátékot, vannak, akiket felháborít, hogy ilyen szűkös időkben erre költünk. Arról azonban keveset beszélünk, hogy a tűzijáték rendkívül környezetszennyező.
Óriási stresszt okoz a városban élő állatok – a kutyák és macskák mellett a városban élő madarak – számára, és ipari mennyiségű port valamint egészségre veszélyes, adott esetben konkrétan bizonyítottan rákkeltő anyagokat juttat a levegőbe.
Ideje lenne leszoknunk erről a káros szenvedélyről. Főleg, mivel a korszerű fénytechnikai eszközökkel környezet és egészségkárosítás nélkül is elérhető ugyanez a látvány. Például azokkal, amiket idén a Lánchídra helyeztek el a szervezők.
Legyen az ünnep valóban méltó államalapító királyunkhoz. Ünnepeljünk úgy, hogy van bennünk kellő alázat a ránk bízott örökség, a környezetünk iránt. Meghallva a Szent István-i intelmet: „semmi sem emel fel, csakis az alázat.”
