Hagyomány a XII. kerületben, hogy november 4-én, a nemzeti gyásznapon a polgármesteri hivatal előtt gyertyagyújtással emlékezik az önkormányzat az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire.
Idén sem volt ez másképpen, az ünnepségen felcsendült a Himnusz és a Szózat, míg Georgita Máté Dezső színművész Fónay Jenő: 1956 november 4. című versét, valamint Faludy György: 1956, te csillag című költeményét szavalta el.
Elhangzott, hogy a mai napon fejet hajtunk a bátor hősök előtt, akiket nem rettentett el a hatalmas túlerő és tisztelettel adózunk azoknak, akik a megtorlás során életüket vesztették. A kommunista diktatúra ellen kirobbant szabadságharc sorsa november 4-én a hajnali órákban elkezdődött szovjet invázióval pecsételődött meg. És bár az egész világ felháborodott, tétlenül nézte az egyenlőtlen küzdelmet, nem segített a szabadságharcosoknak. Közel háromezren haltak hősi halált a harcokban, 20 ezren sebesültek meg, majd a megtorlás során több, mint kétszáz embert, köztük Nagy Imre miniszterelnököt, végeztek ki koholt vádak alapján.
A megemlékezés végén a jelenlévők, köztük Kovács Gergely polgármester és Kocsik Tekla alpolgármester gyújtotta meg az emlékezés és tiszteletadás mécseseit a hivatal lépcsőin.
De mi is történt Budapesten 1956 november 4-én?
1956. november 4-én hajnalban a szovjet hadsereg megkezdte a Magyarország elleni nagyszabású katonai offenzívát, amely a magyar forradalom és szabadságharc leverésére irányult. Ez az esemény a magyar történelem egyik legtragikusabb pillanata, amely során a magyar nép szabadságharcát brutálisan elfojtották. A szovjet csapatok „Forgószél” (Viharként is ismert) hadművelet néven hajtották végre a támadást, amely Budapestre és más nagyobb városokra irányult, céljuk a forradalmi mozgalmak teljes leverése volt.
A támadás november 4-én, hajnali 4 óra körül kezdődött, amikor szovjet tankok és csapatok jelentős erőkkel vonultak be Budapestre. Nagy Imre, a forradalmi kormány miniszterelnöke azonnal rádióbeszédben értesítette a magyar lakosságot a szovjet támadás megindulásáról. A következő szavakat mondta:
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
A szovjet csapatok gyorsan átvették az irányítást Budapesten, de a magyar szabadságharcosok – az utcai harcokban részt vevő civilek és a magyar hadsereg maradék részei – bátran ellenálltak. A város több pontján kiélezett utcai harcok alakultak ki, különösen a Corvin köz, a Széna tér és a Köztársaság tér környékén. A magyar harcosok hősiesen küzdöttek, ám a szovjet hadsereg óriási túlerőben volt, amely végül leverte az ellenállást.
A harcokban rengeteg ember vesztette életét, köztük szabadságharcosok, civilek, nők és gyerekek. A budapesti események során nemcsak a harcosok, hanem ártatlan lakosok is áldozatul estek a szovjet tankok és fegyverek brutalitásának.
Nagy Imre és kormányának tagjai először a jugoszláv nagykövetségre menekültek, hogy menedéket keressenek. A szovjet hatóságok azonban később letartóztatták Nagy Imrét, akit végül Romániába vittek száműzetésbe, majd 1958-ban kivégeztek.
A szovjetek által támogatott új kormányt Kádár János vezette, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőjeként átvette az irányítást. Kádár kormánya fokozatosan bevezette az új, kommunista rendszer megszilárdítását, ami elnyomta a forradalom eredményeit és megtorlásokat indított.
November 4. a magyar szabadságharc végének tekinthető, mivel a szovjet csapatok sikeresen elfojtották az ellenállást, és visszaállították a szovjetbarát kormány irányítását. A leverés után több ezer ember került börtönbe, és több százat kivégeztek. A megtorlások és az új kommunista rendszer kemény elnyomása miatt több mint 200 000 magyar hagyta el az országot menekültként, főként Nyugat-Európába és Észak-Amerikába.
1956. november 4-e a magyar történelem egyik legszomorúbb és legmeghatározóbb napja. A magyar forradalom leverését követő időszak a magyarok számára a remény elvesztését, a szabadságharc elfojtását és az elnyomás évtizedeit hozta magával. A nemzetközi közösség megdöbbenéssel figyelte az eseményeket, de a hidegháborús helyzet miatt hatékony beavatkozásra nem került sor.
A forradalom leverése ellenére az 1956-os események hosszú távú hatása meghatározó volt a magyar történelemre és az emberek öntudatára nézve. Az 1989-es rendszerváltáskor a forradalmat és annak hőseit újra felfedezték, és a kommunista diktatúra összeomlásához vezető események inspirációjaként tekintettek rájuk. Azóta november 4-ét Magyarországon a Nemzeti Gyász Napjaként tartják számon, hogy emlékezzenek azokra, akik életüket adták a szabadságért és a függetlenségért.
Címlapfotó: hegyvidek.hu
