Csütörtök délután, a városmajori Jézus Szíve előtti parkban Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester felavatták a II. világháború hegyvidéki áldozatainak emlékművét.
Az avatáson a kerületi egyházak képviselői, a Hegyvidéki Önkormányzat képviselői, történészek, intézményvezetők és hegyvidéki lakosok vettek részt.
A Hegyvidék Önkormányzat 2021 elején írt ki pályázatot azzal a céllal, hogy emléket állítson a második világháború XII. kerületi civil és katonai áldozatainak, a kerületben meggyilkolt zsidó honfitársainknak. A pályázati kiírás előírta, hogy a pályamű olyan absztrakciót valósítson meg, mely tágabb értelemben képviseli az érintetteket, befogadó legyen, amelyben mindenki magára ismerhet vallásától, nemzetiségétől, társadalmi hovatartozásától függetlenül. A műalkotás helyszíne a Csaba utca – Maros utca kereszteződésénél, a Városmajori templom mellett található terület.
A pályázatot Mohácsi András Emlékkő című alkotása nyerte.
Pokorni Zoltán, a Hegyvidék polgármestere avató beszédében elmondta: Budapest ostroma az egyik legkíméletlenebb volt a második világháborúban és a világtörténelemben.
„Szörnyű gigászok”, Hitler és Sztálin összecsapásának vált színterévé és áldozatává Budapest. A világháború után a kommunista diktatúra a felejtés politikáját választotta. Ezen kívánt változtatni a Hegyvidék önkormányzata a Turul-szoborral, ám az emlékállítás helyes szándéka „kicsorbult” a választott szimbólum és az emlékműre került nevek miatt – mondta.
A polarizált politikai viszonyok nem sok teret adtak a higgadt párbeszédnek – mondta Pokorni Zoltán. Hozzátette, hogy akkor ezt az „ostromállapotot”, „beszűkült tudatállapotot” maga is folytatta, amiért most bocsánatot kér.
A 2010-es évek történészi kutatásai is befolyásolták az emlékmű megítélését. Kiderült, hogy a Böszörményi és az Istenhegyi út találkozásánál felállított Turul-szobortól nem messze a kerületi nyilasok gyilkosságokat követtek el, az emlékműre pedig hibásan került fel az áldozatok névsora: volt, aki hiányzott róla, ugyanakkor a gyilkosok közül egyesek neve felkerült rá – mondta a polgármester.
Nyilvánvaló, hogy a 2005-ös állapot nem tartható fenn – szögezte le Pokorni Zoltán.
Hozzátette: az önkormányzat történész szakértők bevonásával felülvizsgálta a helyzetet, és pályázatot írt ki a Turul-szobor helyszínének átépítésére.
A múltat nem eltörölni, hanem bevallani, elmesélni kell a magunk és a gyermekeink okulására. Nem igaz, hogy nem ismétlődhetnek meg ezek az események. Nem a nagyszüleink, hanem a gyerekeink miatt kell elevenen tartani ezeket az emlékeket, hogy „ellent tudjunk állni a gonosznak” – mondta Pokorni Zoltán.
Hegyvidéken már 70 éve is konszolidált polgári jólét, kultúra volt, de ez gyorsan szertefoszlott a háborúban. Mindig jönnek politikusok, akik nagy igazság nevében kérnek „egy kis aljasságot”, és nehéz észrevenni, hogy hol csapnak be – figyelmeztetett a polgármester.
Horváth Zsolt, a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatalának tudományos főigazgató-helyettese a rendezvényen családja személyes történetét osztotta meg a hallgatósággal. Annak a reményének is hangot adott, hogy az emlékművel sikerülhet konszenzusosan lezárni az azt övező vitákat.
Az emlékművet a kerületi egyházak, valamint az izraelita hitközség képviselői, Forgács Alajos plébános, dr. Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református egyházkerület korábbi püspöke, Keczkó Pál evangélikus lelkész és dr. Kardos Péter főrabbi áldották meg.
Az avatáson résztvevők ezután körbejárták a nyilas tömeggyilkosságok városmajori helyszíneit. Az első állomás a Maros utca 16/b volt, ahol Bodroghelyi László főigazgató tartott emlékező beszédet. Az Alma utcai idősek otthona előtt Kardos Péter főrabbi emlékezését hallgathatták meg a jelenlévők. Majd az egykori Bíró Dániel Kórház helyszínén Földváry Gergely helytörténész, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény szakmai vezetője emlékezett meg az áldozatokról.
Az Emlékkő című emlékmű alkotója Mohácsi András szobrászművész.
Az alkotás terve két hasábból álló gránittömb. A két tömb között alulról felfelé haladva egyre növekvő hiány emelkedik fel a két oszlop legfelső pereméig. A két oszlop között egy hiányzó alakzat képe jelenik meg. Az emlékmű terve a hiány és a remény szimbolikáját fogalmazza meg. Az alkotás a hiány ábrázolásán keresztül az egység megtörését jeleníti meg, a kioltott életek eltűnése fájdalmas hiányként él tovább bennünk.
Az emlékmű terve drámai ellentéten keresztül rajzolja meg a hiányt. Karaktere megtartja a templom harangtornyának felfelé törekvő jellegét, de a beton harangláb átirata itt negatív formában jelenik meg. A megjelenítendő nevek a két oszlopon a felület síkjába süllyesztve rozsdamentes acél fémelemeken az oszlopok oldalán jelennek meg.
Mohácsi András Budapesten született, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1991-ben Somogyi József tanítványként végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Mesteriskoláján 1998-ban szerezte meg diplomáját. DLA képzésen Bencsik István témavezetése mellett 1995 és 1998 között vett részt. DLA diplomáját 2005-ben a Pécsi Tudományegyetemen szerezte meg. 2000 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanít, 2006 óta docens, 2018-ban habilitált.
Budapesten, Pécsett, Kőszegen és Szentendrén is számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, valamint külföldön is (Berlin, Lahr (Németország), Trenton (USA) is bemutatta munkáit.
